Szeretnénk azt hinni, hogy vannak kibúvók, hogy vannak olyan helyek, idők és érzések, amelyek mások, mint a hétköznapok, mások, mint ami napközben ér minket.
Számunkra megadatott. Minden héten, van 3 óránk, amikor mások lehetünk, amikor valami mást tehetünk, valami merészet, valami újat, valami olyat, amit eddig még nem sokan.
Jó érzés, hogy nem vagyunk egyedül, jó érzés, hogy velünk vagytok, mertek Ti is mást tenni, mint amit egyébként nem.
Ez adatott nekünk, Ti adatattok nekünk. Egy közeg, egy kör, egy életérzés.
Szerdánként, este nyolctól…Campus De Luxe…Együtt vagyunk!
Mikor először meghallottam ezt a dalt én sem értettem, aztán most már miközben olyan 12758-szor hallgatom meg változott a helyzet: egyáltalán nem értem! Hogy van az, hogy adott egy egységében teljesen r'n'b fazonokból álló kollaboráció és képesek összerakni (vagy rakatni) egy olyan alapot, amire az ember szívesen megmozdul. És még a szövegelés is illik rá.
A végén pedig amikor beúszik a "dnb-szerű" hangulat, az megfizethetetlen - minden másra ott MasterCard, vagy Anyu meg Apu. Egy valami kandikál ki, az a kicsit nem odaillő éneklős rész, na de ez sem lehet akadály, hogy megszeressük:
Azért az elég ritka, hogy egy kifejezetten dnb zseni alkosson egy olyan eposzt, amivel bekerül rádiók napközbeni(!!!!!) listájába. Ja és ennek ellenére, vagy éppen ezért megmarad vad és féktelen jellege (itt-ott) és még emészthető is lesz. A mostani Could this be real után joggal tehetjük fel a kérdést miután elrévedeztünk: Ez igaz lehet????
Értelemszerűen nem tudnád elolvasni ezt.Máskülöndben valószínűleg megállna az élet.
Hogy olvasnánk bulvár híreket?Hogy náznénk értelmetlen videokat?Hogy néznénk pornót?Megállna a szaporodás, mert nem tudnál szerelmi technikákat lenézni a netről. Honnan szereznénk új rebarbarás recepteket?
Csupa kérdés, és semmi válasz.
Ma este viszont a Campus De Luxe-ban Entoni barátunk hathatós segítségével Veletek együtt próbáljuk megfejteni, a nagy kérdést: Mi lenne ha nem lenne net?
Tehát este nyolc (előtte természetesen Bakelit Lórival) és a félév első műsorában minden kiderül, vagy beborul.
22 után pedig egymegaTimi-kívánság műsor kezdődik, az eddigi legnagyobb listával.
Campus De Luxe - a Barátaid vagyunk!
U.I.: Tessék addig ellenőrizni, hogy van-e net otthon
A rossz kedved nehéz legyőzni. Depresszió márpedig nincs, csak könnyű erre fogni.
Nem hiszek abban, hogy lehet hónapokig húzni valamit, mert rossz kedved van és ezt a ramaty időre, vagy a frontra fogni, sőt berántani a depressziót.
Legyőzni le lehet a rossz kedvet, csak akarni kell.
A napokban elkapott, az, amit csak a lányok havi „megújulásos-hisztijéhez” tudok hasonlítani. Egyszerűen azt éreztem, hogy egy nagy szívószálat dugtak a fejembe és egy ismeretlen eredetű földönkívüli életforma az örömömből táplálkozva néha szippant egyet belőlem.
Ezért nem írtam napokig, ezért nem léteztem napokig, ezért mentem, másztam, kúsztam úgy, mint egy zombie.
Tudjátok mi segített? SEMMI. Mert miközben feküdtem a nagy érdektelenségben és üregesen néztem magam elé, hirtelen elindult egy láncolat.
Jött, hogy miért is van ez?hogy is van ez? És hogy ezmiez?
Van miért felkelni, van miért menni,van miért szomorkodni, van miért örülni, csak érdemes emlékeztetni magunkat. Innen emlékezni kezdtem, hogy van ember kiért felkeljek, vannak emberek, akiért lehet most pötyögni és van miért bemennem szerda este.
Itt összegömbölyödtem és zokogni kezdtem, mint egy gyerek, lepedőmbe és párnámba törülve könnyeimet és orrom tartalmát. Ezek után alsónadrágra vetkőztem és örülve az életnek megfürödtem a frissen hullott hóban. Emberek jöttek, szerettem őket, virágok hullottak és harsonák zengtek. Még egy csapat gyerek is kiszaladt a közeli kapualjból és vállukra vettek és így vittek vissza albérletembe.
Életben vagyok!A Blog újra él, a show megy tovább!
(A fentiekben leírtak néhol fikciót tartalmaznak, azt döntsétek el Ti, hogy hol.)
Köszönjük, mindazoknak, akik szavaztak, hogy ÍRJUNK. Írni fogunk.Nektek! Köszi!
Újabb unalmas hétvége kezdődik. Ki így, ki úgy végzi dolgát. Esetleg sokan tévéznek.Esetleg sokan rádióznak. Esetleg sokan olvasnak, tanulnak. Esetleg sokan írnak még több unalmas dolgot tetézve ezzel ezt az egészet.
Nemrég beszélgettem egyik kedves Kolleginámmal a munkahelyem, a blogunkról. Ő is (és bevallom már mások is) felvetették, hogy miért nem írunk igazi blogot.
Miért nem írjuk meg milyen napunk volt, vagy az élet különböző történéseiről mit gondolunk. Bevallom az eredeti terv ez volt, csak részünkről senki nem úgy lépett még eddig ebbe az irányba, ahogy az kellene. Éppen ezért szeretnénk, most megkérdezni pont azokat, akiket a legjobban érint a kérdés:TITEKET!
Kérlek szavazzatok, hogy mit szeretnétek ezzel kapcsolatosan. Köszönjük!
Másik dalpremierünk egy régen tündöklő ízig-vérig New York beli DJ-producer feltámadása. Társul szegődik hozzá az underground körökben ismert A-trak és adódik egy új név, hogy senki ne sérüljön ebben a kapcsolatban.
Eheti dalpremiereink az ismertség univerzumában kalandoznak ilyen-olyan formátumban. Első dalunk egy igazi klasszikus a Lowrider újra-életre keltése, egy igazán vidám kiabálós verzióban.