Kedves blog olvasók! Eljött az örömteli pillanat, hogy első irományomat olvashatjátok eme ,,hightech” oldalon. (ennek a szerkesztők is nagyon örülnek, hogy végre ide dugom az arcom, vagyis a bináris kódolású karaktereimet). Úgy gondolom, ildomos lenne bemutatkozni, mivel eddig csak a hangom volt hallható, ezért felmerült a kérdés sokatokban, hogy ki a csoda ez fickó, aki az évezred legértelmetlenebbül fogalmazó biológiai egyede, és hogy a bánatba került a DE LUX-ba. Ezen felbuzdulva most írni fogok egész hosszan. A világ, Krisztus születésének 1988. évének, február hónapjának, második napján értesült, arról hogy egy poronty sok hajjal a világra toppant az Alpok lábánál, Ausztriában. (Sógoréknál) Szüleim megajándékoztak az Entoni névvel, hogy ez milyen jó lesz majd nekem, láss csodát, íme, hívnak engem Póka Entoni. Óvodás koromig rendkívül jól utánoztam vietnámi csüngő hasú kis malacot. ( Ez egy árnyalt és aranyos megfogalmazás arra, hogy pufi kis kölyök voltam.) Majd jött az ovi, első szerelem, bundes liga haj, első legjobb barát, meg minden újdonság, amit át lehet élni a fent említett intézményben. (ekkor már nem voltam dagi) Következő lépcsőfok az iskola. Karrierista voltam, már az ötödik napon meguntam az egészet és teljes hatásfokkal órdítottam, sírtam, hogy én nem megyek suliba, majd mégis sikerült a 8 osztályt elvégezni. Összefoglalva: rossz-jó gyerek voltam, de a tanulás ment, ezért nem vittem túlzásba. A gimi hozta a nagy változást, jó tanuló lettem, mindenféle diákképviseletbe benne voltam. Az új dolgok megváltoztatták a nézeteimet, és hirtelen felindulásból vámnyomozó szerettem volna lenni, de a Rendőrtiszti Főisk. megcsonkította álmaimat, mert vaksi vagyok, ami igaz is, mert tényleg gyengén látók népes csoportjába tartozok, így nem lettem nyomozó. Hihetetlen évek után felevettek az NYF-re, töri szakra. (ÉLJEN, lesz diplomás a családban, mondták ezt otthon, talán kicsit elhamarkodott kijelentés volt a jelen állást tekintve.) Ezekkel a szavakkal jutottunk el oda, hogy megemlítsem a rádiós múltamat, mindenki készüljön hosszú lesz. 2009. 11.11-én, egy szerdai napon, mikor a nap már magasan járt, a hangom az éteren keresztül szállt a delelő berkin belül először a hallgatósághoz. Majd a DE LUXE nemes és hozzáértő csapata, a ,,keménymag” felfigyelt arra, hogy ez a gyerek már olyan értelmetlenül beszél és rakja a szavakat egymás után, hogy az már jó is lehet. Eme indítékkal a háttérben meghívást kaptam az Alien-es műsorba, ez volt a pillanat, amikor debütáltam és minden elkezdődött. Amit még elárulok: csajok, gitár, rádió, tv( reklámzene), extrémsportok (streetsurf, snowboard, de mindent kipróbálok) pogácsa, saher. Ezeket szeretem. Amit nem: tej, tojás, hal, pacal. (minden mást megeszek, hiszen 8 éve koliban élek. Ami nem esz meg azt megeszed) Ez már itt a cél egyenes, tehát aki eljutott, eddig annak gratulálok, mivel tud olvasni, aki nem, annak lesz még gondja az életben. Köszönöm az érdeklődő olvasónak, hogy megtisztelte figyelmével és drága idejével első soraimat, innentől már nem csak éterben, hanem itt a mátrixban is második típusú kapcsolatra léphetünk. Ezzel befejezem, mert a munkához úgy kell hozzá állni, hogy más is hozzá férjen.