Most nézz rá erre a képre. Mi jut róla eszedbe?
Látod mennyire boldogan vállalja az úriember, hogy honnan jött? Látod a büszkeséget, az odaadást, ahogyan vállalja azt, hogy egy olyan közegből szakadt ki (vagy van benne), amelyhez foghatót nem lehet tapasztalni sehol máshol sem.
Bevallom kicsit elrugaszkodott gondolatmenet ez, de az ilyen apró „tetteken” szűrhető le, hogy ki mennyire meri vállalni származását.
Nagy szó ez, nem fogható semmihez, mert bármennyire is nem tűnik egy magasztos tettnek, de válaszolni arra, hogy honnan jöttél, valami szívet melengető érzés.
Kéked, Hernádvécse, Bázakerettye, Vis, Nyírbogdány, Jászkisér, Borbánya vagy Büdöskútpuszta neve az ott lakónak, vagy az ott valaha lakónak többet jelent, mint Neked vagy Nekem.
Hányszor meg hányszor meséled el szívesen, hogy hol van az a kisfalu, ahonnan jöttél, ahol a gyökereid vannak, ahol felnőttél, ahol az első szál cigidet szívtad el, ahol először leselkedtél a lányok után a nádasból (mielőtt bármit gondolnátok, speciel nálunk a nádasból nem látszik semmi, max. két horgász).
Nem a válasz milyensége, gyorsasága, vehemenciája a felemelő, egyszerűen, csak emlékezni, érezni azt, hogy lakhelyed kimondása, egy sor emléket állít szemed mögé, hogy majd kiesnek vele együtt.
Érdekes növény az ember. Képes erős, szerteágazó gyökereket ereszteni valahol, ahol olyan szépen megterebélyesedik, megerősödik, hogy idők múlva már képes futó növényként száz meg száz kilométerekre elnyúlni, ahol újabb gyökerekkel találkozhat. Többfélével is.
Találkozhat gyökerekkel, amelyek olyan nagy magabiztossággal fogadják nagy dzsungelükben, hogy rögtön éreztetik, kimondják, hogy a Te mekkora paraszt vagy itt a dzsungelben. Na, ezekre csodás érzés gyomirtót önteni, vagy szolidan éjszaka az égre nézve lehugyozni, mert az kiégeti őket.
- Külön misét megérne, az, hogy a városiak miért nézik le a falusiakat, vidékieket, pláne a nagyvárosiak, nem is beszélve a Budapestiekről. Erre is szentelhetünk majd egy-két sort. -
De találhatunk más gyökereket is, olyanokat, amikhez kapcsolódva egy szép kis szimbiózist alakíthatunk ki, amiből aztán finom, egyszer majd érett, nemes gyümölcsök lesznek.
Ezt nehéz megtalálni, a tuskógyökereket könnyű.
Ha egyszer valaha, úgy érzitek, hogy a távolság ellenére a te gyökered illik egy másik gyökérhez. Kapaszkodj bele, ne ereszd, mert ilyen nem sokszor adatik meg.
Érdekes növény az ember, erős növény az ember.
Bálint napra ennyi. De higgyétek el ezt akár június 28-án, is írhattam volna, akkor is így érezném.
És hogy hogyan jutottam el egy visszapillantóra függesztett oldal szalonnától idáig?
Saját tapasztalat, bár, mi otthon nem akasztunk szalonnát a visszapillantóra…még.
UPDATE: Most látom, hogy Subbáék is kirakták a nagyszerű képet. Úgy látszik akaratlanul is egy helyről szerezzük a képeket néha. Bocs!
