Szeretnénk azt hinni, hogy vannak kibúvók, hogy vannak olyan helyek, idők és érzések, amelyek mások, mint a hétköznapok, mások, mint ami napközben ér minket.
Számunkra megadatott. Minden héten, van 3 óránk, amikor mások lehetünk, amikor valami mást tehetünk, valami merészet, valami újat, valami olyat, amit eddig még nem sokan.
Jó érzés, hogy nem vagyunk egyedül, jó érzés, hogy velünk vagytok, mertek Ti is mást tenni, mint amit egyébként nem.
Ez adatott nekünk, Ti adatattok nekünk. Egy közeg, egy kör, egy életérzés.
Szerdánként, este nyolctól…Campus De Luxe…Együtt vagyunk!
Július 10-én szombaton újra hazánkba látogat nagy kedvencünk a PENDULUM!!!
A Heineken Balaton Sound harmadik napján az ausztrál adrenalin löket mellett, az Insomnia nagy kedvence Paul Kalkbrenner is fellép, így azt a részét, - illetve a David Guettásat főleg - majd vállalják ők.
Ellenben nekünk itt van a drum and bass élő zenés képviselői. Szavak erre egyenlőre nincsenek - a továbbiakban lesznek - inkább mutatom, milyen lehet egy koncert.
2. forduló - Dal, amitől az ellenkező nem a falra mászik: Kri-Mó: Anima Sound System - Csinálj sok-sok gyermeket Dávid: Sub Bass Monster - Nincs nő, nics sírás
Eheti első dalpremierünk egy nagyszerű emo stílusbeli, nem emos zenekartól a you me at six-től szólt. A dal olyan, amilyennek kell lennie egy ilyen fiúbanda esetében, kicsit sem emészti meg a gyomrod, de a lábad jár tőle. 16 év alatt abszolúte ajánlott, főleg érzelmeseknek:
Kedves blog olvasók! Eljött az örömteli pillanat, hogy első irományomat olvashatjátok eme ,,hightech” oldalon. (ennek a szerkesztők is nagyon örülnek, hogy végre ide dugom az arcom, vagyis a bináris kódolású karaktereimet). Úgy gondolom, ildomos lenne bemutatkozni, mivel eddig csak a hangom volt hallható, ezért felmerült a kérdés sokatokban, hogy ki a csoda ez fickó, aki az évezred legértelmetlenebbül fogalmazó biológiai egyede, és hogy a bánatba került a DE LUX-ba. Ezen felbuzdulva most írni fogok egész hosszan.
A világ, Krisztus születésének 1988. évének, február hónapjának, második napján értesült, arról hogy egy poronty sok hajjal a világra toppant az Alpok lábánál, Ausztriában. (Sógoréknál) Szüleim megajándékoztak az Entoni névvel, hogy ez milyen jó lesz majd nekem, láss csodát, íme, hívnak engem Póka Entoni.
Óvodás koromig rendkívül jól utánoztam vietnámi csüngő hasú kis malacot. ( Ez egy árnyalt és aranyos megfogalmazás arra, hogy pufi kis kölyök voltam.) Majd jött az ovi, első szerelem, bundes liga haj, első legjobb barát, meg minden újdonság, amit át lehet élni a fent említett intézményben. (ekkor már nem voltam dagi) Következő lépcsőfok az iskola. Karrierista voltam, már az ötödik napon meguntam az egészet és teljes hatásfokkal órdítottam, sírtam, hogy én nem megyek suliba, majd mégis sikerült a 8 osztályt elvégezni. Összefoglalva: rossz-jó gyerek voltam, de a tanulás ment, ezért nem vittem túlzásba.
A gimi hozta a nagy változást, jó tanuló lettem, mindenféle diákképviseletbe benne voltam. Az új dolgok megváltoztatták a nézeteimet, és hirtelen felindulásból vámnyomozó szerettem volna lenni, de a Rendőrtiszti Főisk. megcsonkította álmaimat, mert vaksi vagyok, ami igaz is, mert tényleg gyengén látók népes csoportjába tartozok, így nem lettem nyomozó. Hihetetlen évek után felevettek az NYF-re, töri szakra. (ÉLJEN, lesz diplomás a családban, mondták ezt otthon, talán kicsit elhamarkodott kijelentés volt a jelen állást tekintve.)
Ezekkel a szavakkal jutottunk el oda, hogy megemlítsem a rádiós múltamat, mindenki készüljön hosszú lesz. 2009. 11.11-én, egy szerdai napon, mikor a nap már magasan járt, a hangom az éteren keresztül szállt a delelő berkin belül először a hallgatósághoz. Majd a DE LUXE nemes és hozzáértő csapata, a ,,keménymag” felfigyelt arra, hogy ez a gyerek már olyan értelmetlenül beszél és rakja a szavakat egymás után, hogy az már jó is lehet. Eme indítékkal a háttérben meghívást kaptam az Alien-es műsorba, ez volt a pillanat, amikor debütáltam és minden elkezdődött.
Amit még elárulok: csajok, gitár, rádió, tv( reklámzene), extrémsportok (streetsurf, snowboard, de mindent kipróbálok) pogácsa, saher. Ezeket szeretem. Amit nem: tej, tojás, hal, pacal. (minden mást megeszek, hiszen 8 éve koliban élek. Ami nem esz meg azt megeszed)
Ez már itt a cél egyenes, tehát aki eljutott, eddig annak gratulálok, mivel tud olvasni, aki nem, annak lesz még gondja az életben. Köszönöm az érdeklődő olvasónak, hogy megtisztelte figyelmével és drága idejével első soraimat, innentől már nem csak éterben, hanem itt a mátrixban is második típusú kapcsolatra léphetünk.
Ezzel befejezem, mert a munkához úgy kell hozzá állni, hogy más is hozzá férjen.
Ma ismét vár mindenkit a De Luxe egy FőHés különkiadással, amellyel leginkább a nem nyíregyháziaknak szeretnénk kedveskedni.
A pörgettyű jellegű tombolásban, ahol zenék áradnak, csakis bulisan, két órán keresztül reményeink szerint a Campus Rádió munkatársai segítenek jelenteni innen-onnan amonnan (ha ez nyelvtanilag nem helyes, alázd mag a szerkesztőt a campusdeluxe@campusradio.hu-n).
Ma tehát FőHe special a De Luxe-ban, egy ember a stúdióban, több százan pedig kint!